👇 A mai számban: Egy méregdrága öltöny, a zsebben villogó múlt, és a pillanat, amikor a szombat délutáni idill jéghideg csendbe fagy. Készen állsz benézni a tökéletes illúziók mögé?

(A kép alatt olvashatod a teljes történetet és a 8 pontos szakmai tükröt, amivel leleplezhető az emberi élet láthatatlan automatizmusa.)

Edit ma teljesen elemében van, imád Csabával vásárolni, ez egy nagyszerű szombat délutáni program. Amúgy is azt szereti érezni, hogy a férfinek szüksége van az ő jelenlétére.

Csaba már a harmadik öltönyt próbálja a fülkében. Kijön, a tükör előtt tesz néhány határozott lépést jobbra-balra, kérdőn rásandít közben Editre, szemének csillogásából is azonnal érzékeli, hogy nála ez a befutó. Ő is megállapítja magában: ez az utolsó lesz az igazi. Egy újabb, sötétkék Hugo Boss.

A nő elismerő tekintettel nézi párját. Jólesően nyugtázza, milyen gyönyörűen rásimul a férfi vállára a tiszta, finom tapintású gyapjúszövet. Az üzleti kék szín tökéletesen harmonizál Csaba szemeivel, és határozottan kiemeli csontos, karakteres arcát. A slim fit szabás pedig magabiztos tartást és szinte sérthetetlen megjelenést biztosít számára.

Edit közben már azt tervezi magában: ha végeznek itt az üzletben, elcsábítja Csabát a szomszédos cukrászdába egy illatos tejeskávéra. Egy kicsit összebújnának az asztal felett, és végre egymásra figyelve beszélgethetnének. Mert ilyenkor nem a „nagy cégvezető” van mellette, hanem „csak” Csaba… az ember, akit szeret.

Milyen jó, hogy épp hétvége van, most legalább nem lóg egész nap Csaba fülén a telefon. Ilyenkor tudnak egy kicsit együtt töltődni az édes semmittevésben. Kellenek az embernek ezek a jelentéktelennek tűnő, apró rituálék, amelyeket megtölthetnek az együttlét tiszta örömével.

Csaba kilép a próbafülkéből, és a pénztár felé lépked, amikor a diszkrét csendbe kíméletlenül belehasít a telefonjának hangja. Megáll. Szép lassan kiveszi a zsebéből a zajgépet, és egy darabig csak bámulja a villogó képernyőt.

Edit közben épp szedelőzködni kezd a kényelmes, félkör alakú fotelből, ami eddig luxuspáholyul szolgált számára a tükörrel szemben.

Odaér Csabához, finoman megérinti a vállát, és óhatatlanul a férfi kezében lévő telefon kijelzőjére fut a szeme. Mozdulatai rögtön megmerevednek… A név, ami megjelenik a képernyőn, Csaba exének a neve: Lulu.

– Miért hív már megint? – teszi fel a kérdést Edit durcás hangon.
– Honnan tudjam… – válaszol Csaba kelletlenül, egy halvány félmosollyal az arcán.
– Már egy éve szakítottatok, minek hívogat? – kérdezget tovább Edit.

De ekkor Csaba egy lépéssel eltávolodik a nőtől, és beleszól a telefonba: – Szia…

A férfi odaér a pénztárhoz és ismét automata üzemmódba kapcsol. Beszélgetés közben lecsippantja a bankkártyáját, közben az eladó hölgy alázatos módon, gondosan behajtogatja a papírtáskába az öltönyt, Csaba magához veszi az új zsákmányát, és elindul a kijárat felé.

Edit úgy érzi magát, mint egy felesleges utánfutó, mintha ő maga levegő lenne. Csaba annyira el van foglalva a beszélgetéssel, hogy észre sem veszi: ő is ott van mellette.

Kiérnek az üzletből, Editet megcsapja a kinti jéghideg levegő, így mélyebbre burkolózik puha kabátjába. Vívódik magában, miközben igyekszik lépést tartani a férfi rohanó tempójával. Áthaladnak a parkolón és az autójukhoz érnek mire Csaba leteszi a telefont.

Mintha mi sem történt volna, beül a kocsiba. Edit tétovázik az autó mellett, tördeli a kezét…. A férfi semmit sem kérdez, csak beindítja a járművet. A motor felbőg, Edit is végre kinyitja az ajtót és elhelyezkedik az anyós ülésen. Csaba már rajtra kész, indul is azonnal, gyorsan balra tekeri a kormányt, és láthatóan az otthonuk felé veszi az irányt.

„Nélkülem döntött a hazaindulásról… Nem lesz itt semmiféle cukrászda” – gondolja lemondóan, csöndben Edit. Megfigyelte már számtalanszor: mindig ez van, amikor felhívja az exe. Csaba egyből eszét veszti, teljesen megszűnik figyelni rá.

A nehéz, feszült csend azonban már közéjük telepedett. Láthatóan Csabát ez egyáltalán nem zavarja. Úgy tesz, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Így legalább magyarázkodnia sem kell…

🧠 Szakmai szemmel: A láthatatlan dominósor

Az okok, amelyekre sokan nem figyelnek, és az elkerülhetetlen okozat drámája, amit pedig nem akarnak elszenvedni… [

A legtöbb ember csak a történet legvégét érzékeli: a néma, jéghideg autóutat hazafelé. Felháborodnak az okozaton, és később, egy vita formájában a másik szemére vetik azt.

Pedig a katasztrófa nem a parkolóban történt. A dominók már sokkal korábban, apró, szinte láthatatlan nonverbális jelek formájában dőltek el.

Mentorként az a feladatom, hogy megmutassam neked az okokat, a jeleket, amelyeket a mindennapi életben elmulasztunk észrevenni. Nem kész válaszokat adok, hanem kérdéseket.

Kérlek, görgess vissza a történethez, és keresd meg benne a következő

8 kritikus pontot:

• 📌 1. Az ember legfontosabb alapigénye a fontosság érzése. Keresd meg, a plázában töltött percek alatt pontosan hány helyen sérül meg durván Editnek ez az igénye.

• 📌 2. Egy nő alapvető szeretetigénye a biztonság. Hol veszíti el Edit ezt a biztonságot a történetben? Hol nem kapja meg azt a stabilitást, amiért a férfi mellé szegődött?

• 📌 3. Hol válik hideggé a szív, és hol kapcsol be egy automatikus, öntudatlan viselkedés? Ne feledd: minden látható viselkedés a mögötte lévő, mélyen gyökerező meggyőződésekből és hiedelmekből ered. Csabában melyik pillanatban vette át az irányítást a múlt szoftvere?

• 📌 4. Egy férfi szeretetigénye a csodálat. A nő szeme ezáltal táplálja a férfi erejét. Meg van-e ez a táplálás becsülve a történetben Csaba által, vagy egyszerűen elfordul tőle?

• 📌 5. Hol dönt Csaba Edit helyett? Hol követi el azt a lépést, amivel teljesen semmibe veszi a társa szuverén döntési lehetőségét és szabadságát?

• 📌 6. Azt mondják, a hangulatért a nő a felelős egy párkapcsolatban. Hogyan néz ez ki ebben a konkrét történetben? Valóban Edit felelőssége a jéghideg autóút?

• 📌 7. Mindegy, hogy nőként vagy férfiként olvasod ezt. Ha igazán beleképzeled magad Edit helyzetébe, amikor szembesül az ex újabb és újabb felbukkanásával, az szerinted erősíti a kapcsolatukat? Vagy lehetséges, hogy minden egyes ilyen telefonhívás egy-egy nehéz tégla a jelenükben?

• 📌 8. Ha sok-sok ilyen téglát falazunk fel egymással szemben, elérhető-e valaha egy tiszta, harmonikus kapcsolat?

Ha megválaszolod magadnak ezeket a kérdéseket, megérted a különbséget az ok és az okozat között. Ráébredsz, hogy az ex felbukkanása nem a probléma gyökere, csupán egy kíméletlen jelzés, ami felszínre hozta a lezáratlan belső ügyeket.

⚖️ A méltányos csere törvénye

A Substack felülete olyan, mint egy piactér, ahol találkozik a kereslet és a kínálat. Ez a magazin pedig az én általam jövő szellemi portéka, az én belső és külső munkám eredménye. Áldoztam rá időt és figyelmet, bízom benne, hogy a történet megérint és értékessé válik számodra. Nem rejtem el egy lakat mögé: szabadon olvasható, bele lehet kóstolni akár többször is.

Nem foglak kérni arra, hogy mindenképp fizess elő. Teljesen szabadon hagylak ebben. Mert a méltányos csere törvényét nem lehet kényszeríteni – annak minden emberben saját belátásból kell megszületnie.

De a sorsunkban és a kapcsolatainkban mindannyian pontosan látjuk, mi történik akkor, amikor a csere méltánytalanná válik. Amikor az egyik fél csak ad, a másik pedig csak elfogad. Elveszik az egyensúly.

Csendben, észrevétlenül eltávolodunk egymástól, és a tiszta kapcsolódás megszűnik létezni.

Ha úgy érzed, hogy az írásaim számodra értékesek, és szeretnél velem maradni ezen az úton, a döntés a te kezedben van. Bárhogy is döntesz, hálás vagyok az eddigi figyelmedért.

💎 Szeretnéd, hogy személyesen segítsem a változásodat?

Az írásaimban átadott kulcsok a felismerést szolgálják, de a valódi áttörést a minták gyakorlati átírása hozza el. Neked, mint a magazin olvasójának, megnyílik a lehetőség, hogy helyet biztosíts magadnak a 6 alkalmas mentorprogramomban.

Egy biztonságos, támogató teret kapsz. Olyan gyakorlati feladatokkal haladunk végig a mintáidon, amelyek segítenek a felszín mögé tekinteni, feloldani a belső feszültségeket, és újratervezni az anyagi és lelki elakadásokat.

👉 Jelentkezéshez és a részletekért kattints a mentorprogram oldalra

Amennyiben értéket találsz a Szerelmes Pénzügyek írásaiban, sokat jelentene számomra, ha meghívnád a barátaidat is, hogy iratkozzanak fel és tartsanak velünk. Ajánld a magazint a környezetedben élőknek, és olyan elismerésekben részesülsz, amelyek különleges hozzáférést biztosítanak a zárt tartalmaimhoz.

Hogyan tudsz részt venni benne?

1. Oszd meg a Szerelmes Pénzügyek magazint: Ha az alábbi ajánlói linket vagy bármelyik bejegyzésnél a „Megosztás” gombot használod, a rendszer automatikusan jóváírja neked az új feliratkozók után járó mérföldköveket. Egyszerűen küldd el a linket üzenetben, e-mailben, vagy mutasd meg az ismerőseidnek a közösségi médiában.

Refer a friend

2. Szerezz kiemelt hozzáférést: Ha a barátaid a te ajánlói linkeddel iratkoznak fel, különleges mérföldköveket érhetsz el:

   💎3 új olvasó után: 1 hónap ingyenes prémium hozzáférést kapsz

   ✨5 új olvasó után: 3 hónap ingyenes prémium hozzáférést kapsz

   👑25 új olvasó után: 6 hónap ingyenes prémium hozzáférést kapsz

Visit the leaderboard

Ha többet szeretnél megtudni a folyamatról, olvasd el a Substack GYIK. oldalát.

Köszönöm, hogy segítesz hírét vinni a Szerelmes Pénzügyeknek!

Üdvözlettel:
Nádró AnnaMária

A történet:

Az esti, elalvás előtti két gondolat nem hagyott nyugton még reggel sem. Pedig csodás reggelre ébredtünk, ragyogó napsütés táncolt az ablakunk alatti hársfa pattanásig telt rügyein. Kívül már karnyújtásnyira van az érkező tavasz, de belül a kérdések mázsás súlya húzta a szívem.

Tényleg van olyan, hogy kegyes hazugság? Ezt a kijelentést a barátaim készpénznek és valami mindenre jó megoldásnak veszik. Emellett Rudolf Steiner 100 évvel ezelőtti kijelentésével kapcsolatban is egyfajta harc keletkezett bennem. Valóban igaz lehet, hogy „a hazugság kivétel nélkül az egoizmusból származik”?

Annyira beszippantott a gondolati életem, hogy zenét sem kapcsoltam a reggeli készülődéshez. Pedig máskor képes vagyok órákig hallgatni a mostani kedvenc zeném: Wonderland is here-t , hagyva, hogy a zene magával ragadjon. Ma azonban jobban esik a csendes készülődés. Dörömbölő és ide-oda cikázó gondolaimat kell megzaboláznom. Nem eshetek szét ezen a fontos napon.

Nyugtalanul aludtam - állapítom meg magamban, bizonyítják ezt a tükörben látható finom gyűrődések az arcomon, ráadásul a kialvatlanság sötét karikái is odagyűltek a szemem köré. Mint egy pandamaci, úgy nézek ki. – Jaj, milyen gyorsan meglátszik a nyugtalanság az ember bőrén? Fakadtam ki magamban a fürdőszoba mélyén.

Na, de szerencsére egy kis korrektor ennyi idős korban még ügyesen kisimítja az éjszakázás nyomait. Tökéletes smink kell ma… alakul is a kis trükköktől a külső szépség. De még mindig ott lebeg a kérdés, hogyan varázsoljam elő a titokban vásárolt cipőt a szekrényből? Kissé sok nekem ez a három témakör éhgyomorra…

Azt terveztem, hogy ma, az év legfontosabb tárgyalásának napján kipihenten fogok ébredni. De éjjel legalább másfél órán keresztül a villany lekapcsolása után még a plafont bámultam, mintha onnan jönne a megoldás. Csaba is meglehetősen sokat forgolódott mellettem, pedig ő aztán ha elalszik, szinte meg sem mozdul reggelig. Csak tippelni tudom, hogy nyugtalan éjszakája lehetett. Rápillantva az arcára, semmi nem látszik rajta, jókedvűnek tűnik. Kényelmesen olvassa a reggeli híreket laptopján, közben nagyokat kortyol a nemrég vásárolt kávékülönlegességéből. A telt aromájú és selymesen krémes kávé ott gőzölög mellette, kedvenc csészéjében az íróasztalán. Csábító illata belengi az egész nappalinkat, milyen nagyszerű is lenne összebújva élvezni az intenzív aromáját. Én meg épp átviharzok a fürdőszobából a gardróbba.

- Csaba… kiáltok ki a gardrób mélyéről bizonytalanul, egy hirtelen ötlettől vezérelve. Szerinted van olyan, hogy kegyes hazugság?

Jobb is, hogy csak oldalról látom őt ebben a pillanatban, és nem kell vele szembenéznem. Könnyebb nekem ebből a „jaj, de nagyon elfoglalt vagyok” pozícióból beszélgetést kezdeményezni, puhatolózni.

- Hmmm… dünnyögi maga elé a gépet bámulva.

- Na, mondj már valamit… próbálom a választ kicsikarni tőle.

- Edit miféle kérdés ez, így hirtelen? – közben értetlenül néz körbe, hogy honnan jön a hang.

- Egyszerűen kíváncsi vagyok arra, mit gondolsz erről. Ennyi az egész. Csak válaszolj! – mondom. Valami akaratlan sürgetés is megbújik óhatatlanul a hangomban.

- Ne most beszéljük ezt meg - hárítja el gyorsan a választ.

Közben ezerrel készülődök, már belebújtam az este kikészített fukszia színű ruhámba, épp az új cipőm bontogatom Csaba válasza közben. Egyenként kiszedegetem a töméseket a lábfejéből és belecsusszantom a lábam… amelyet egy istenien finom, puha érzés ölel körül egyből. Az összhang tökéletes lett a bokáig érő ruhámmal, pont olyan, ahogyan korábban elképzeltem. Illegtem-billegtem egy kicsit a tükör előtt, csendes mosollyal az arcomon. De azonnal rám tört a valóság.

Most már bizony elő kell tipegnem a félhomályból, még akkor is, ha Csaba nem válaszolt a kérdésemre. Eléggé elrohant az idő, hamarosan indulnom kell. Vettem egy nagy levegőt és nekiindultam. Lesz, ami lesz. Persze, legjobb lenne különösebb feltűnés nélkül kiosonni…

A titkolózás kis ördöge ült a vállamon –éreztem a súlyát, amint földig húz. Főleg, mert múlt héten, épp a vásárlás utáni este kérdezte meg Csaba: „Edit, ebben a hónapban ugye sikerül végre betartanod a költekezési limited?”

Mit felelhettem neki, miközben az új lábbelim doboza már ott lapult a szekrény mélyén? Kérdése meglehetősen fájó pontra tapintott. A torkom összeszorult, de a büszkeség gyorsabban működött, mint az igazság: – Igen, nagyon is sikerül – válaszoltam, miközben elöntött egy nehéz érzés, jaj, épp most ejtettem magam csapdába.

- „Mit képzelsz te rólam?” – toltam át rá azonnal az egészet felháborodva. Olyan egyszerűnek tűnt ekkor nem gondolni a holnapra. Csak az volt a fejemben, hogy tudom megúszni a lebukást. Nehogy már színt kelljen vallanom neki. Különben meg, ez az egész külön kassza az ő ötlete volt. Én csak elfogadtam.

Sajnos a cipő kopogása felébreszti Csaba kíváncsiságát. Az első pillanatban, amikor rám néz, csodálat és elégedettség tükröződik a szemében. De szerencsétlenségemre, a tekintete levándorol egészen a cipőmig.

Csaba, mivel maga is szívesen vásárolgat, teljesen tisztában van az árakkal. Úgy néz most a cipőmre, amiből azt éreztem, hogy a dobozra ragasztott ár egyből kiíródik a homlokára és ott villog fenyegetőleg felém.

- Edit, te már megint cipőt vásároltál? – csattant fel erőteljes hangon. Nem hiszem el, hogy megtetted. Csalódtam benned…

- Hát… megtettem. Alig tudtam kipréselni magamból valami értelmes választ. - De tudod, -mondtam akadozó hangon… - szükségem volt rá…

- Miért is? - nézett rám haragos tekintettel és óriás kérdőjelekkel a szemében.

Jaj, hogy tud így megváltozni a hangja és az arca egy pillanat alatt. - szólalt meg bennem egy bátortalan kis hang. Úgy érzem nem is szeret.

- Mi lesz a költségvetéseddel ebben a hónapban? Folyatta, miközben nagyot kortyolt cukormentes kávéjából. - Gyanús is volt a lapításod az étteremben a számlafizetésnél. Nem csal a megérzésem pénzügyekben…

Bűnbánó, lesütött szemekkel álltam előtte… jól agyoncsapta a reggelem, a korábbi örömöm azonnal szertefoszlott. Mint egy kisgyerek úgy álltam mozdulatlanul, beleragadva a helyzetbe.

- De megbeszéltük, hogy félrerakunk minden hónapban a közös számlánkra… Így sosem fogunk nagyobb lakásba költözni. Te minden hónapban kimaxolod a pénzügyi kereted és nem raksz félre a közösbe, csak a saját számládra. Dohogott magában tovább Csaba.

- Ekkor az óra 8-at ütött, mintha felébresztett volna a hangja, végre meg tudtam mozdulni merevedett lábaimmal. Felocsúdtam! Jött valamiféle erő belülről és ezáltal leráztam magamról a vitát. Épp úgy, ahogyan Csaba szokta.

- Erről most nem tudok veled beszélni, majd máskor megbeszéljük! Felkaptam a táskám, végig billegtem az előszobán és a bejárati ajtó meglehetősen nagy csattanással zárult mögöttem. Olyan erővel, hogy még magam is meglepődtem rajta.

Hamarosan jön a következő rész…

Szakmai elemzés: Mi is valójában a csalódás?

Amikor Csaba kijelenti, hogy “csalódtam benned” valójában annyi történt, hogy nem ismeri Editet eléggé.

Ezért az, amit ő gondolt róla, nem egyezett Edit cselekedeteivel, vagyis végső soron a valósággal.

A csalódás valójában a legtisztább ébresztő, mert ekkor jövünk rá a tévedéseinkre, “mást gondoltam, mint ami a valóságban van”. Tehát ebben a pillanatban az illúzió csapdájából ébred fel épp Csaba. Ami fájdalmasan érinti. Hiszen a meggyőződése, ami mélyen bele van szövődve a gondolataiba, összeütközésbe került a külvilág tapasztalatával.

Mivel minden emberi kapcsolatban évtizedek alatt felépült, két teljesen különálló világot próbálunk összetartani, valójában újra és újra ugyanarra a következtetésre jutok: az az igazi csoda, hogy mi, emberek, egyáltalán ennyire is képesek vagyunk megérteni egymást.

Gyermekkorunktól épül ez az egyéni, belső világunk. Már ott elkezdődik, hogy milyen családba születünk. Milyen környezetben növünk fel, vagyis milyen házban, milyen vagyoni körülmények közé kerülünk és meghatározódik az is, hogy milyen tanulási lehetőségeink adódnak. Kiktől tanulunk, és ők maguk milyen szellemi szinten vannak.

Milyen viselkedés az elfogadott abban a közegben, milyen képességekkel születünk. Mi az ami érdekel bennünket, van-e engedélyünk arra, hogy azt tanuljuk ami valóban vonz minket?

Szivacsként magunkba szívjuk a környezetünk meggyőződéseit, amelyeket ők igaznak gondolnak a világról és az emberekről. E mellett saját élményeket is gyűjtünk. Öntudatlanul kialakulunk és lesz egy térképünk a fentiek alapján arról, hogy mi lehetséges számunkra a világban. Ebből a kialakult világunkból próbálunk azután közel kerülni egymáshoz és megértésre jutni.

Mi szükséges a közelséghez? Megismerés!

A fenti példában:

A férfiasabb világ (Csaba világa) inkább külsődleges irányultságú, racionális, mérhető, észérvekkel operáló.

A nőisesebb (Edit világa) érzelmi, impulzív, szépségorientált.

Ígérem tovább fogjuk boncolgatni a következő írásokban ezt a témát.

Addig is, házi feladatként érdemes azon elgondolkodni, hogy mi van, ha igaz, hogy a meggyőződéseink nem egy tudatos és intelligens választás eredményei.

Te meg szoktad kérdőjelezni a régi meggyőződéseidet? Vagy azok automata üzemmódban irányítják a cselekedeteidet?

Edit vásárlási döntése is egy ilyen öntudatlan cselekedet, egy mélyen rögzült automatizmus.

A méltányos csere törvénye:

A Substack felülete olyan, mint egy piactér, ahol találkozik a kereslet és a kínálat. Ez a magazin itt, az én általam jövő szellemi portéka, az én belső és külső munkám eredménye. Áldoztam rá időt és figyelmet, bízom benne, hogy a történet megérint téged és értékessé válik számodra. Nem rejtem el egy lakat mögé: szabadon olvasható, bele lehet kóstolni akár többször is.

Nem foglak kérni arra, hogy mindenképp fizess elő. Teljesen szabadon hagylak ebben. Mert a méltányos csere törvényét nem lehet kényszeríteni – annak minden emberben saját belátásból kell megszületnie.

De a sorsunkban és a kapcsolatainkban mindannyian pontosan látjuk, mi történik akkor, amikor a csere méltánytalanná válik. Amikor az egyik fél csak ad, a másik pedig csak elfogad. Elveszik az egyensúly.

Csendben, észrevétlenül eltávolodunk egymástól, és a tiszta kapcsolódás megszűnik létezni.

Ha úgy érzed, hogy az írásaim számodra értékesek, és szeretnél velem maradni ezen az úton, a döntés a te kezedben van. Bárhogy is döntesz, hálás vagyok az eddigi figyelmedért.

💎 Szeretnéd, hogy személyesen segítsem a változásodat?

Az írásaimban átadott kulcsok a felismerést szolgálják, de a valódi áttörést a minták gyakorlati átírása hozza el. Neked mint a magazin kiemelt, prémium tagjának, megnyílik a lehetőséged, hogy helyet biztosíts magadnak a 6 alkalmas mentorprogramban.

Egy biztonságos, támogató teret biztosítok számodra. Olyan gyakorlati feladatokkal haladunk végig a mintáidon, amelyek segítenek a felszín mögé tekinteni, feloldani a belső feszültségeket, és újratervezni az anyagi és lelki elakadásokat.

👉 Jelentkezéshez és a részletekért kattints a mentorprogram oldalra

Hazaérve a közös vacsoráról, kicsit tovább szöszmötöltem a fürdőszobában a szokásostól. Remélve, hogy Csaba elalszik, mire én is ágyba bújok. Szükségem volt egy kis magányra, hogy végiggondoljam az este eseményeit és megnyugodjak teljesen.

Jól számítottam: mire beértem a hálószobánkba, ő az igazak álmát aludta. Végigsimítottam az arcát, adtam egy leheletnyi puszit is neki, miközben hozzásimultam a nyáresti melegben hűvösnek ható selyem hálóingemben.

Csaba szuszogása alig volt hallható, a nyitott ablak előtt lágyan lengedezett a sötétben a padlóig érő függöny. Az éjszaka békésnek ígérkezett. Én pedig végre elkezdhettem végiggondolni a nap eseményeit: az éttermi számla kifizetése miatti izgalmat és a méregdrága cipőm, ami még mindig a szekrény mélyén lapul. A kis titkos vásárlásom, amiről Csaba semmit nem tud, és amit épp holnap reggel kell valami csodás könnyedséggel elővarázsolnom.

Ugyanis azt terveztem felvenni a munkahelyemen az év legfontosabb megbeszélésére. A főnökömmel cégünk VIP ügyfelével fogunk tárgyalni az elkövetkező öt év együttműködéséről. Tudom, hogy különösen jól fog mutatni a bézs cipő a fukszia színű hosszú ruhámmal. Elképzeltem, ahogyan belibbenek a tárgyalásra. Lábamon a puha lakkbőr Paul Green cipő, amely kecses, kilencvenöt milliméteres sarkával remekül nyújtja az alakomat. Erős jelenlétet fog kölcsönözni a két darab együtt. A ruha ugyan egyszerű, a színe mégis épp annyira domináns, hogy érezze cégünk partnere a női jelenlétet. Olyan régóta vágytam egy ilyen kényelmes új cipőre, de akkor mi ez a lelkiismeret-furdalás? Aludni sem tudok, álmatlanul fekszem itt a gondolataimmal.

Rám tört közben egy finom, halvány emlékezés arra, hogy nem voltunk mi mindig ilyenek egymással. A kapcsolatunk elején még nem titkolóztunk, és tudtunk örülni egymás vásárlásainak. Akkor még egy csapatban voltunk, cinkostársakként… Most meg a „ki tudja jobban elrejteni az érzéseit, szükségleteit, sérüléseit” játékot játsszuk. Hová tűnt a szabadság és a levegő a kapcsolatunkból? Mostanra mintha ellenségek és elszámolótisztek lennénk egymás életében. Falak és téglák választanak el bennünket. Hogyan épültek fel ezek? Vagy lehet, hogy mindig is velünk voltak?

Próbáltam a gondolataimban visszakövetni, mikor lehetett az első olyan vásárlásom, amit eltitkoltam Csaba elől. Vajon alapból ilyen kis titkolódzós voltam? Vagy ha nem, akkor mikor kezdtem el megúszásra játszani és a kegyes amazonos/kegyes hazugságot választani?

– Edit, kapcsold már le a lámpát, térj te is nyugovóra – dünnyögi váratlanul Csaba az orra alá, miközben forgolódik mellettem az ágyban, és gyűrögeti a párnáját a feje alatt. Jól láthatóan kínlódik, gurul egyik oldaláról a másikra.

– Jó-jó, kapcsolom… – mondtam szolgálatkészen. De belül már éreztem, nem fogok tudni elaludni egyhamar. Végére kell járjak a bennem lévő kérdésnek.

Vaksötét lett az éjjeli lámpa lekapcsolása után. Kifelé fordultam, kihúzódom teljesen az ágy szélére. Legalább Csaba tudjon nyugodtan pihenni, amíg én ébren töprengek tovább magamban.

Egyáltalán, van olyan, hogy kegyes hazugság? – hasít belém a gondolat. Amúgy a legtöbb ismerősöm szerint van ilyen, élnek is vele gond nélkül. Kevesebb így a konfliktus, azt mondják.

Eszembe jut, amit nemrég olvastam egy könyvben: „minden hazugság valójában önzés”… Pfff. Már csak ez hiányzott, kár, hogy ez is eszembe jutott… Mindent más megvilágításba helyez ez a mondat.

A szekrényben lapuló cipő megvásárlása miatti bűntudat egyre jobban elhatalmasodik rajtam. Pedig milyen gyönyörűen simult a lábamra már a próba közben is… Mardosott belül a lelkiismeretem, még másnap reggel is.

Folytatás következik:

Hogyan lehet lebontani a hálószobában és a pénztárcák között felépült láthatatlan falakat? Sokan azt gondolják, a megoldás az, hogy a másikat kell megváltoztatni. De amíg erre vársz, önként mondasz le a saját életed irányításáról.

Ha írásom értéket jelent számodra, iratkozz fel a magazin olvasói közé ingyenesen, vagy előfizetőként.

👉 A mély szakmai elemzés prémium előfizetéssel nyílik meg előtted, továbbá a 6 alkalmas mentorprogramom lehetőségét is a zárt zónában találod meg.

🕯️ Szakértői szemmel:

Edit hálószobai vívódása nem a cipőről szól. Amikor a „kegyes hazugságok” mögé bújunk, a felszínen csupán a konfliktust akarjuk elkerülni. Azt hisszük, a látszólagos béke megvédi a kapcsolatot.

Valójában ilyenkor egy mély, gyerekkori hiedelem és torzítás csapdájában ülünk: azt gondoljuk, hogy ha a másikat megváltoztatjuk, vagy ha elhallgatjuk a saját igényeinket, azzal biztonságot teremtünk.

Az NLP módszertana az emberi gondolkodás úgynevezett logikai szintjeit különbözteti meg, melyeket megalkotójukról Dilts-szinteknek nevezünk. A környezeti szint a legalsó. Ez az, amit első ránézésre, vagy rövid ismeretség után látunk valakiből. Hogyan öltözködik, milyen környéken lakik, kikkel barátkozik, milyen autója, lakása van? Edit a Környezet szintjén (a cipő megvásárlása és elrejtése) próbál kezelni egy olyan belső feszültséget, ami valójában magasabb szinten van, hiszen az Értékek szintjén gyökerezik.

De a szellemi törvényeket nem lehet becsapni: az önzés – még ha jó szándéknak álcázzuk is – természetes módon vezet a legsúlyosabb magányhoz. Elszámolótisztek leszünk és szembe kerülünk egymással, vitatkozni kezdünk, ahelyett, hogy egy csapatban lennénk.

A modern pszichológia és a pénzügyi tervek gyakran megállnak a sebek elemzésénél, azaz a viselkedés szintjén. Ez az a szint ami közvetlenül a környezeti szint felett helyezkedik el. De messze nem éri el az értékek szintjét, ami pedig a valódi motivációt adja. Kivezető utat a magasabb rendű szellemi és morális világismeret hoz el. A párkapcsolati szabadság és a szeretet nem a konfliktusmentes elhallgatásban rejlik. Hanem ott, amikor van bátorságunk letenni az álarcokat, és a pénzt nem a hatalom, a menekülés vagy a függetlenség eszközeként használjuk, hanem a közös morális felelősségvállalás alapjaként.

Hogyan lehet lebontani a hálószobában és a pénztárcák között felépült láthatatlan falakat?

Nem várhatunk arra, hogy a párunk megváltozzon. Mert amíg erre vár valaki, addig önként mond le a saját élete irányításáról. Ha pontosan tudjuk mi az, amit szeretnénk, hogy jelen legyen a mindennapjainkban alapvető értékként, akkor lesz minőségi életünk. De ezen, nem igazán van időnk gondolkodni a hétköznapokban tudatosan. A döntéseinket leggyakrabban zsigeri alapon hozzuk meg, öntudatlanul.

A 6 alkalmas Szerelmes Pénzügyek workshopomon időt szentelünk ennek, ott nem kész recepteket kapsz, és nem fogok prédikálni sem. A te szabadságod és életed szent. Én egy biztonságos, tiszta teret és célzott feladatokat biztosítok számodra. Te magad fogod tudni megvizsgálni a saját hiedelmeid, értékeid és céljaid – egészen a napi cselekvés és a Kiyosaki-féle pénzügyi mérleg szintjéig. A változást te hozod létre és ez erővel fog eltölteni.

Induljunk el a legelső lépéssel, lépj velem kapcsolatba!

👉 Kattints ide az érdeklődéshez és jelentkezéshez a mentorprogramra!

Az éttermi számla ott hevert az asztalon a bőrtokban. Milliméter pontosan egyenlő távolságra mindkettőnktől.
- Nő vagyok! - szólalt meg Szofia hangja bennem. - Lassíts… Várd meg, amíg Csaba dönt. Különben is, régen egy jobb társaságban, valóban a férfiak intézték a számlát. Fenn is maradt a mondás „Úrinő nem fizet, nem cipel és semmin nem csodálkozik”.

De hiába mondogatok magamnak ilyeneket, ha egyszer én egy 21. századi lány vagyok és nem valami Jane Austen regényben élek, hanem egy lüktető város rohanó valóságában. Óooo, hogy is bírnám kivárni amíg ő dönt, hát a szívem összevissza kalimpál jó ideje.

Érzékelem, hogy háttérben valahol tompán koccant egy kanál a tányérhoz, de a mi asztalunknál mozdulatlanul áll a levegő. Ha nem Csaba fizet, összeborul az egész rólam alkotott kép. Mert elő kell vennem a pénztárcámat és azzal elismerem, hogy a függetlenségem álarca mögött most egyensúlyt vesztettem. Kicsikét túlköltekeztem és egyből meg is fizetem akkor az árát. Már így is eléggé bűnbánó arcot vághatok, minden rám lehet írva.

Utáltam, hogy nálunk otthon a családban a pénz, a hatalom eszköze volt, gyermekként. Ugyanis az írta a szabályokat, aki megkereste a pénzt. Ilyen egyszerűen működtek a dolgok. Ezért apám akarata teljesült legtöbbször. Anyám csak követő volt, követte apám döntéseit. Nem is csodálom, hogy az én generációm ebben már öntudatra ébredt. Ki akar olyan életet,ahol nem kérdezik meg dolgokról, csak döntenek helyette? Épp ez a legnehezebb Csabával a kapcsolatunkban. Úgy együtt lenni, hogy közben önállóak is vagyunk. Az ismerőseim nagyrésze is úgy gondolja, hogy külön-külön kell hordoznia az anyagi terheket a nőnek és a férfinak. Szerintem ez azért nem ennyire fekete-fehér. Mégiscsak vannak férfi-nő szerepeink. Olyan jó lenne erről is beszélnünk.

Vajon Csaba mit gondolhat magában? Nézem az arcát, de semmit sem lehet leolvasni róla, tisztára pókerarc. Egyszer csak, váratlanul előlendíti a karját, felcsapja a számlatartó tokot, egy rövid tekintetet vet a végösszegre és előveszi magabiztosan a pénztárcáját. Gyorsan bedobálja a bankjegyeket és már szedelőzködik is. Megint nem szól semmit, olyan mintha csupán robot üzemmódban teljesítené a kötelességét. Az asztaltól felállva egyből megszólalt a lelkiismeretem. “Most megúsztam a lelepleződést, az arcvesztést”, - mondta egy kis belső huncut hang belül. De mi lesz ezután? Ma este is együtt voltunk Csabával,. Együtt ettünk, de egy jottányit sem kerültünk egymáshoz közelebb. A magány megmaradt.

Csaba határozottan haladt a kijárat felé, kicsit rá kellett kapcsolnom, hogy bele tudjak karolni. Érezni akartam a megtartó erejét... Az erős karját. A számlakifizetéssel végre azt éreztem tart engem. Belesimulhatok a karjába, mert képes tartani, súgta a szívem, megnyugodhatok. Nem a pénz miatt, hanem az erő és a jelenlét miatt, amit tanúsított. Már csak beszélgetnünk kellene, a ki nem mondott szavak súlyát hordozzuk csendben. Bárcsak közel engedne magához...

– A férfi ereje megnyugtat, Edit. De a férfi pénztárcája nem fogja lebontani a kettőtök közötti falakat – szólalt meg újra Szofia hangja a lelkem mélyén, ahogy kiléptünk a nyár esti éjszakába. – Csaba ma kifizette a vacsorát, te pedig megmentetted a függetlenséged látszatát. De a játszma ezzel nem ért véget. Amíg a közös jövőtök tervezése helyett mindketten a gyerekkori mintáitok mögé bújtok, addig a titkok és az elhallgatások újra és újra ott fognak heverni közöttetek az asztalon. A kérdés már csak az: mi történik, amikor a szekrénybe rejtett világosbézs magassarkú hirtelen mégis napvilágra kerül?

👇 HOGYAN ALAKUL EDIT ÉS CSABA TÖRTÉNETE? 👇
A gyerekkori minták felszínre törtek, a számla ki lett fizetve, de a valódi beszélgetés elmaradt. Vajon meddig tartható fenn a függetlenség álarca, ha a titkok elkezdenek kiszivárogni a szekrényből?

Van kiút a mókuskerékből.
Edit és Csaba vitái mögött mély, fel nem ismert minták húzódnak meg. De a te történetednek nem kell így végződnie. Volt olyan fiatal pár az ügyfeleim között, akik a szakítás széléről indultak el velem. Miután közösen feltérképeztük a valós igényeiket és hiedelmeiket, hamarosan összeházasodtak – és az esküvőjükön büszkén mondták el, hogy ez a belső munka mentette meg a kapcsolatukat.

Ha te sem akarod megvárni, amíg a ti jelenetetek is csendben darabokra hullik, tegyük meg az első lépést közösen.

Ha írásom értéket jelent számodra, iratkozz fel a magazin olvasói közé ingyenesen, vagy előfizetőként.

👉 A mély szakmai elemzés prémium előfizetéssel nyílik meg előtted a következő résztől, továbbá a 6 alkalmas mentorprogramom lehetőségét is a zárt zónában találod meg.

June 25, 2026 · párkapcsolat,szerelem,önbizalom,pénzügyek

Türelmetlenül sürgettem volna a forgóajtó mozgását, lábaim már sietős léptekre kész állapotban várták, hogy belépjek a szálloda halljába. Már csak ez a lomha forgóajtó és az étterem üvegajtaja állja utamat. Sosem szoktam késni randiról. Ma sikerült… A piros rúzzsal szöszmötölés volt a baj vagy a Szofiával való beszélgetés? – zakatolt bennem a kérdés. – Hmmm, mit fog szólni ehhez Csaba? – morfondíroztam tovább, miközben határozott, hosszúra nyúlt léptekkel közeledtem.

Mikor megláttam Csabát az asztalnál, feltűrt ingújjal és füléhez emelt telefonnal a kezében, felengedtek rohanó izmaim. -Jól van, megérkeztem, megnyugodhatok. Miért is gondoltam, hogy majd tétlenül itt fog ülni, engem várva, egy olyan férfi, aki egész nap ügyeket intéz. Rámosolyogtam, finoman megpuszilta a homlokom és jelezte, hogy hamarosan befejezi a beszélgetést.

Legalább lenyugszom az alatt az idő alatt míg mással beszél. Már percek óta ültem az asztalnál, a pincér kihozta a limonádémat, és a jégkockák félig el is olvadtak, mire Csaba végre befejezte a telefonálást.... Nem csodálom, hogy az elkésésem nem izgatta. Huhh- szakadt fel belőlem egy óriási sóhaj, én meg, mennyire megfeszültem, hogy ideérjek mielőbb. Hanyagul elterült az étterem kényelmes padján és odavetett egy alig hallható bocsánatkérést a hosszúra nyúlt telefonbeszélgetésért. Ezzel le is zárta a témát.

Már a harmadik fogásnál tartottunk, de még mindig csak semmiségekről beszélgettünk. Vigasztalást számomra a szájban olvadó pille könnyű aranygaluska és a hozzátartozó vanília sodó adott. Együtt voltunk Csabával, egy levegőt szívtunk, mégis magányosnak éreztem magam. Kívül ott a tökéletes, irigylésre méltó életünk, most is, a rekkenő hőségben egy remek étteremben élvezzük a hűs ízeket. De mintha a felszínen lebegnénk. Technikai dolgokról beszélünk csupán, reggel ki hogyan ért be a munkahelyére, milyen sok munkánk van és a folyton jelenlévő fáradtságról.

A szomszédos asztalnál egynagyobb társaság nevetése csattan fel, náluk finoman összecsendültek a poharak. Olyan éles ez a vidámság a mi asztalunk rideg csendjéhez képest, hogy szinte fáj. A hangszórókból egy halk és végtelenül tiszta, melankolikus zongoraszólam árad – egy olyan neoklasszikus darab, ami a messzi tengerre utazott szerettünk utáni fájdalmas vágyakozásról mesél.

Nekem, így a vacsora vége felé görcsbe szorult a gyomrom, ha a számlafizetésre gondolok... Ma Csaba választotta ezt a kitűnő éttermet, valójában szeret nagylábon élni, és azt sejtem, hogy borsos lesz a végösszeg. Sosem tudom kiszámítani, hogy épp mit gondol magában. Teljesen összezavar ezzel a viselkedésével. Néha meglepően gáláns tud lenni, mindent kifizet, máskor meg elkéri simán a számla felét. Ma vajon mire számítsak? Remélem ő fizet, mert semmi esetre sem akarom neki bevallani, hogy tegnap vettem egy pár cipőt, amit sikerült észrevétlenül becsempészni a szekrénybe. Kimerült az e havi keretem, nekem már csak ennivalóra telik ebben a hónapban. A megtakarításaimhoz pedig egész biztosan nem fogok hozzányúlni.

Szofia szavai csengenek a fülembe:- Egy nőnek biztonságban kell éreznie magát egy kapcsolatban.

- Persze, a lelkem mélyén én is erre vágyom, olyan puha és ölelő biztonságot adna, ha nem kellene éttermi és egyéb számlákkal foglalkoznom. Na, de hát azok az idők már elmúltak, amiről Szofia beszél. Akkoriban még mindenki számára egyértelmű volt, hogy a férfi fizet az étteremben és slussz.

Csaba megemeli a kezét, a pincérfelé bólint, és a halk zsongáson átáramlik az a pár szó: „A számlát, legyen szíves.”

A görcs fokozódik a gyomromban,testem áthevül, feszülten pislogok át az asztal felett Csaba felé amikor a pincér leteszi a számlát tartalmazó tartót, melyből alul felül kilóg a slejfni. A bőrmappa tompa, mégis határozott koppanással ér földet az asztalunkon, a pincér azzal az ügyes mozdulattal helyezi középre, amit csak ők tudnak. Mintha milliméterre pontosan kiszámolta volna az egészet egy gyors fejszámolással. Jelezve ezzel azt, hogy neki aztán mindegy ki fizet.

- Pfff. Bajban vagyok, sikít bennem egy kis hang, szerencsére azonnal megszólal a felmentő hang is. Az a cipő igazán jól fog mutatni a lábamon. Mégiscsak egy csodás magassarkúról van szó, világosbézs színű, a talpamat védő puha belső borítással. Na, majd Csaba csodálhatja a lábamon, ez lesz az ő része a vásárlásomból.

Folytatás következik:

👇 HOGYAN FOLYTATÓDIK A TÖRTÉNET? Vajon Csaba kifizeti a teljes összeget, vagy jön a rideg valóság, és elkéri a számla felét? Edit lebukik a szekrénybe rejtett világosbézs magassarkúval?

Hiszem, hogy minden minőségi emberi kapcsolódás alapja a méltányos csere. Csatlakozz hozzám, olvass bele Edit és Csaba történeteibe, és tapasztald meg a saját bőrödön a belső igazságaink és az önismeret erejét.

Amennyiben írásom értéket jelent számodra, iratkozz fel a magazin olvasói közé ingyenesen, vagy előfizetéssel extra tartalmakért.

Feliratkozás

Vajon hányszor húzunk fel egy magabiztos álarcot – vagy éppen egy élénk vörös rúzst –, hogy elrejtsük a családi fészek repedéseit? Edit és Csaba története nem egyedi eset. Sokkal közelebb van hozzánk, mint hinnénk. Az ő példájukon keresztül mutatom meg, hogyan válik a hallgatás és a „jó kislány” szerep a legveszélyesebb fegyverré a kapcsolatunkban – és a pénztárcánkban.

Azért indítom útjára az írásaimat, mert a pénz sok mindent elfed a kapcsolatokban. Hazugságok, gyermekkori minták, vágyak, manipuláció – és persze kapcsolati gyógyulások, illetve szeretet is kapcsolódik hozzá.

Közösen a pénz paravánja mögé tudunk tekinteni Edit és Csaba történetén keresztül, az igazság érdekében. Ők a készülő regényem főszereplői, akik egy teljes életutat járnak be a műben. Hétköznapi problémákra adnak jó és kevésbé jó válaszokat; esendőek, és hibákat követnek el, ahogyan valamennyien. Viszont képesek a fejlődésre és a szeretetre, így lehetőségük lesz olyan életet élni ami méltó és emberséges.

🏛️ Hogyan működik a Szerelmes Pénzügyek magazin?

Edit és Csaba történetét minden hétfőn elhozom neked.

• Ingyenesen minden héten elolvashatod a történet elejét, azaz magát a feszült párkapcsolati konfliktust.

• Előfizetőként viszont azonnal láthatod a történet folytatását, és megkapod a mély szakmai elemzést, a kiutat a játszmákból, hogy a családi kassza végre ne feszültségforrás, hanem a közös álmok alapja legyen.

A kép alatt azonnal indul az 1. rész. Jó olvasást!

Feliratkozás ingyenesen, vagy előfizetés extra értékekért

Edit dúl-fúl magában, épp a fürdőszobai tükör előtt púderezi arcát, miközben egy újabb randira készül szerelmével. Eszi belül a gondolat, hogy a kezdeti, örömteli ismerkedést és felhőtlen találkozást Csabával, mára már elfújta a szél. Valahogy, szép csendben köddé vált kapcsolatukban
a biztonság és a nyugalom. Átvette helyét valami vibrálás, valamiféle elégedetlenség. Egy ideje számára az együtt töltött idő leginkább egy vulkánkitörés előtti állapotra hasonlít. Nap mint nap sikerül ugyan még intelligensen lecsillapítania magában a kitörést, de egyre csak gyűlnek körülötte a ki nem mondott szavak.

Mire megkoronázza tökéletesen elkészített sminkjét egy vadító vörös rúzzsal, az idegszálai már pattanásig feszülnek. Bizonyíték erre az a heves lüktetés melynek pattogó ütemét halántékán érzi. A piros szín! Az legalább magabiztosságot sugall, fut át rajta a gondolat.

- Mi van bennem, mitől vagyok ideges? Teszi fel végül a kérdést Szofiának. Szofia az egyetlen, aki segít neki józanul, ugyanakkor szíverőkkel telítve gondolkodni.
- Fejtsük meg közösen, hiszen az érzés is egy érzékelés – mondja halvány mosollyal az arcán
Szofia. Melyek azok a szavak, amelyeket kimondanál? Tudod, azokra gondolok, amelyek körülötted keringenek. Szofia közben szép lassan kinyitja a hűtőszekrény ajtaját és egy pohár vizet tölt Edit számára, belecsempészve pár jégkockát is, melyek finoman összekoccanva, vidáman lubickoltak.

Olvas a gondolataimban? Tűnődik el Edit, mielőtt kijönne valamiféle hang a torkán.

- Most legszívesebben ráborítanám az asztalt Csabára, azon nyomban ahogy meglátom. Utálom őt és már magam is amiatt, hogy játszom a jó kislányt, kétségbeejtő helyzetekben is. Elmondanám neki, hogy egy önző fráter, hogy nincs tekintettel rám és az érzéseimre. Átvágott, elejtett, összetört. Rést üt a kapcsolatunkon minden kispórolt, önmagának fenntartott idővel, figyelemmegvonással, elfogyok és már alig lélegzem ebben a kapcsolatban. A napsütéses ég, haragossá változott felettünk…
- Nos, akkor jócskán összegyűlt benned már a sérelem az idők folyamán. Pedig csak fél éve ismeritek egymást.

Jólesik most Szofia lassú, megértő hangja. Áldás,hogy épp ma látogatta meg őt. Legalább a kérdései kizökkentik haragos állapotából. Mértéktartó nyugalma szöges ellentéte Edit jelenlegi zaklatott állapotának.

- Hogyan jutott a kapcsolatotok idáig? - érdeklődik tovább kedvesen Szofia.
- Hogyan, hogyan? Milyen kérdés ez? Edit hirtelen letette a rúzst a márványlapra, a koppanás túl hangosra sikerült a fürdőszoba csendjében. Arcizma megfeszült Szofia kérdésére. – Hát úgy történt, hogy jól felhúztam magam amikor végig gondoltam az elmúlt hónapok eseményeit. Válaszolt aztán erősen duzzogó hangon.
- Felhúztad magad… Ízlelgette a szavakat komótos nyugalommal Szofia. - Felhúztad magad… - Nos, ha fel tudod húzni magad, akkor lehet, hogy le is tudod húzni magad erről az idegesség spirálról? Fülig érő szájjal nézett, és hozzá olyan arcot vágott, mint egy feltaláló. Egy pillanatra Edit most nagynénjét, Szofiát is szét tudta volna tépni. Idegesítette a mosolya és a megmagyarázhatatlan nyugalma. - Persze, hogy felhúztam magam, mert az édes pillanatok egyszer csak keserűre változtak, pedig az elején minden rendben volt. Korábban mindig egyszerűen találtunk közös időt az együttlétre. Olyankor Csaba pontosan érkezett, a megbeszéltek szerint és akkoriban minden olyan egyértelmű volt. Azt éreztem a cselekedeteiből és a szavaiból, hogy fontos vagyok számára. Lubickoltam ebben, egyre nyitottabb és vidámabb lettem a találkozásainkkor és egyre szerelmesebb is. Szórtam rá a mosolyomat, szeretetemet ő pedig fürdött ebben. Mindketten megélhettük azt a csodát, hogy valakinek fontosak vagyunk és azt is, hogy szépen tükröződünk egymásban. Idilli volt. Te is ismered, milyen jó tud ez lenni. Zárta le Edit a monológját.
- Igen, ismerem…. tekintett vissza rá lágyan Szofia, miközben az ablak előtt állva csodálta a város esti fényeit.
- Egyszer csak elkezdődött, aminek nem kellett volna. Csaba a munkájára hivatkozva egyre többször mondta le, vagy tolta odébb a találkozásainkat… Dohogott tovább Edit az esti félhomályban, a ruhásszekrénye előtt. - Egyre gyakrabban kezdtem azt érezni, hogy ő és a munkája fontosabb, mint az együtt töltött idő. Mindig a jövőbeli biztonságunkkal és a halmozódó számlákkal takarózik. Azt mondja, értem teszi, a mi jövőnkért hajtja túl magát. De én nem egy jövőbeli bankszámlát akarok átölelni, hanem őt!
- Na, el is érkeztünk a lényegig. Szofia szemöldöke megemelkedett, fejével pedig jelentőségteljesen bólogatott. – Végre kimondtad! Csilingelő hangja pedig oldani kezdte Edit lelkének feszültségét is. - Megértem a békétlenséged, hiszen az ember alapvető szükséglete a fontosság érzése. Ha azt sugallja valakinek a viselkedése, hogy én és az én dolgaim fontosabbak, mint te, akkor ott megtörik a kapcsolat. Egyfajta árulás történik.

- Na épp ezt érzem,- kontrázott Edit.

- Persze, hogy ezt érzed, mert az az ember ejt el és árul el téged, aki addig puhán, féltőn magához ölelve tartott.

- Tele is vagyok már kék, zöld foltokkal, nevetett fel végre Edit is, miközben ezeket mondta.

- Te pedig, mivel nem akarod őt elveszíteni, gondolom, nem szóltál még a sérülésedről.

- Nem, valóban nem szóltam.

- Nos, ezzel a hozzáállással viszont az ember megágyaz a másik fél viselkedésének, vagyis legalizálja azt. Ezután minden nap csak egy kicsivel tolja túl a határt az az ember aki hajlamos erre, Csaba is így tett valószínűleg.

- Na de miért jön folyton a munkája fontosságával? Mindig e mögé bujik.

- Arról, hogy a munkája fontosságának hangsúlyozása mit jelent számára és a kapcsolatotokra nézve, érdemes lenne beszélgetnetek. Könnyen lehet, hogy egyedül döntött és nem beszélte meg veled.

- Erre nem is gondoltam... - Edit hangja elcsuklott, a vállai kissé megereszkedtek, ahogy a földre szegezte a tekintetét. - Egyszerűen csak hiányzik és kész.

- Tudod Edit, a dühöd mögött életed hiányai kiabálnak fájdalmasan. De jobb, ha kérdez az ember mielőtt elhamarkodottan ítél. Mert mi van, ha Csaba épp kettőtökért, a közös jövőtökért dolgozik ennyit és legbelül ő is magányos? Akkor el is keserítheti őt a hozzáállásod, hogy nem méltányolod az áldozatát.

Szofia elhallgatott, hagyta, hogy a szavak maguktól tegyék a dolgukat.

- A lélek azonban érzi az őt ért méltánytalanságot és amikor ez a méltánytalanság tudatos szintre emelkedik, jogos haragként jelenik meg. Az önzés, az egyoldalú döntés és a figyelem, valamint a kommunikáció hiánya összeborítja az egyenlőséget az emberi kapcsolatokban. A bennetek dúló harag, ha nem figyeltek rá, idővel eltávolít egymástól. Ezért nem elég sodródni az élet árjával, hanem a közös jövőt tudatosan kell tervezni. Tervezés közben jobban megismeritek egymást, van lehetőség beszélni az érzésekről, vágyakról.Az érzéseinkért felelősek vagyunk.

Szeretnéd elkerülni Edit és Csaba tipikus hibáit?

Edit és Csaba példája klasszikus esete annak, hogyan csúszik el a megfelelő kommunikáció hiányán egy ígéretesnek induló kapcsolat. Jelenleg gőzerővel írom regényemet, amely a párkapcsolatok tipikus hibáiról és az ebből kivezető fejlődési ívről szól. A könyv 60%-a már el is készült. Szofia a bennünk található női bölcs archetipusát személyesíti meg, melyre mindannyiunknak szüksége van az életünkben.

Olvasd tovább a történetet azonnal, kattints a 2. fejezetre:
👉 Kattints ide, és olvasd el a 2. részt!

Hiszem, hogy minden minőségi emberi kapcsolódás alapja a méltányos csere. Csatlakozz hozzám, olvass bele Edit és Csaba történeteibe, és tapasztald meg a saját bőrödön a belső igazságaink és az önismeret erejét.

Ha írásom értéket jelent számodra, iratkozz fel magazinom olvasói közé ingyenesen, vagy előfizetőként.